2014. 09. 20.

36. fejezet


El sem hiszem, hogy mibe keveredtem...

Szomorúan kémleltem a plafont, miközben arra vártam, hogy csörögjön a telefonom. Alex miért nem hív? Legszívesebben ordítva menekülnék el itthonról, de meg kell őriznem a látszatot. Anyámék irtó dühösek lennének rám, bár most eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel. Egyfolytában Zayn-en járt az agyam, majd rögtön utána a gondoltaim Alex és a terve körül forogtak. Miért akarja eljátszani a boldog vőlegényt? Vajon Zayn mit szól hozzá? Érdekli egyáltalán? Egész álló nap ezek a gondolatok kergették magukat a fejemben és képtelen voltam arra, hogy lemenjek és a szüleimmel bájosan csevegjek. Ők abban a hiszemben vannak, hogy majd megőrülök a boldogságtól és kell egy kis magány, hogy feldolgozzam a történteket. Nem veszik észre milyen boldogtalan vagyok? Erősen elgondolkozom azon érdekli-e őket egyáltalán mi van velem. Nekik csak az számít, hogy fenn tartsák a látszatot. Számukra a házasság előtti szex az bűn, így néha komolyan elgondolkozom azon hogyan foganhattam meg én. Ilyen őskori felfogással nem sokra mennek. Borús gondolataimat a telefonom pittyegése szakította meg. SMS-em jött. Van egy remek ötletem, bár nem hiszem, hogy neked tetszeni fog. negyed órán belül ott vagyok. Készülj el! Felvont szemöldökkel, bambán bámultam a készülékre. Mi nem fog nekem tetszeni? Mit eszelt ki már megint ez az észlény? Ennél az eljegyzésnél durvább dolog nem lehet. Nagy nehezen feltornáztam magamat az ágyról és elindultam a szekrényem felé. Gyorsan felöltöztem és a hall felé vettem az irányt. Reménykedtem benne, hogy a boldogságban úszó szüleimmel nem találkozom, de amint belépte az ajtón hangosan felnyögtem. Nincs szerencsém. Anyám széles vigyorral jön felém.
- Mész valahova tündérkém? - meglepetten torpantam meg és vontam fel a szemöldökömet. Hátra néztem a vállam felett, de senkit sem láttam magam mögött. Furcsállva fordítottam vissza a tekintetemet. Vajon tényleg nekem szólt? Még soha az életben nem becézgetett. Alig bírom elhinni, hogy most megtörtént. - Elvitte a cica a nyelved? - ért végre mellém, majd még mindig mosolyogva végig mért. Vettem egy mély levegőt és gyorsan ledaráltam.
- Alex mindjárt itt lesz értem. Elmegyünk valahová ebédelni - csikartam ki magamból egy kényszeredett mosolyt, de nem nagyon jött be, mert anyám összevonta a szemöldökét és elgondolkozva nézett rám.
- Valami baj van? - vizslatott továbbra is. Vártam egy pár másodpercet és csak utána ráztam meg a fejemet. Éppen valami hihető magyarázatot akartam neki adni a furcsa viselkedésem miatt, mikor folytatta - Izgulsz az esküvő miatt, ugye? - gyorsan bólintottam ezzel fedezve a valódi bajom okát. Anyám még szélesebben mosolygott. Kezdtem félni, hogy szétreped a szája ettől a sok mosolytól. Nem igazán értettem mi ütött belé. - Nem kell izgulnod. Minden tökéletes lesz. Majd én intézkedem - simította le amúgy is tökéletes blézerét. - Utána pedig külön házba költöztök és lesz egy csodálatos gyereked, ne legyen több mert akkor elveszíted azt a csodálatos alakodat - éreztem, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Kezdtem úgy érezni, hogy megfulladok. Egyre jobban hergelt ez az egész helyzet. Legszívesebben lekevertem volna az anyámnak egy pofont. Épp készültem mondani valamit, mikor meghallottam Alex hangját a hátam mögött.
- Hát itt vagy. kezdtem azt hinni mégsem jössz el velem - megkönnyebbülten fordultam meg. Azt hittem már sose ér ide. Láthatta rajtam, hoyg valami nagyon felzaklatott, mert gyorsan hozzám lépett és átkarolta a derekamat.
- Ne haragudjon Alex. Én tartottam fel. Meg kellett beszélnünk pár dolgot.
- Igazán nem történt semmi - nyugtatta meg Alex, miközben tisztában volt vele, nekem milyen nehéz volt kiállni ezt a pár percet míg ő megérkezett. Elköszöntek egymástól, mire Alex gyengéden elkezdett tolni kefelé. Mindeközben csöndben voltam, mert attól féltem, ha kinyitom a számat teljes erőből elkezdek sikítani és tépni a hajamat. Azzal legalább kiadnám minden feszültségemet. Egészen addig hallgattam, míg Alex is beszélt a kocsiba, majd villámló tekintettel felé fordultam.
- Nem bírom ezt tovább. Miért kellett beleegyezned abba, hogy a vőlegényem legyél? Fogalmad sincs, hogy milyen nehéz őket kibírni - amint befejeztem Alex elvigyorodott, mire összehúzott szemöldökkel néztem rá.
- Molly, én csak szívességet tettem neked - erre a mondatra felkaptam a fejemet, majd gúnyos mosolyra húztam a számat. Mivel tenne ő nekem szívességet? Fogalma sincsen milyen ilyen szülők között felnőni. Több év után végre összeszedtem annyira a bátorságomat, hogy megmondjam nekik a magamét, de ekkor is megakadályoztak benne azzal, hogy egy újabb hazugsággal etették be őket.
- Mégis mi a fenével tennél nekem szívességet. Azzal tettél volna, ha kijelented nincsen köztünk semmi és nem kívánsz elvenni - fordultam az ablakhoz. Szememből akaratlanul is potyogni kezdtek a könnyek, mire Alex jó szorosan megölelt. - Egyszerűen nem tehetek róla. Nem bírom elviselni őket. Ráadásul egyfolytában Zayn reakciója jár a fejemben - és csak ömlöttek belőlem a szavak, miközben törölgettem az orromat. Akaratlanul is bevallottam Alexnek mennyire hiányzik Zayn, amivel úgy érzem nagy hibát követtem el. Fél óra elteltével végre megnyugodtam és csak bámultam magam elé.
- Egyébként hova megyünk? - kérdeztem letörten. legszívesebben haza mentem volna, hogy ismét kisírhassam minden bánatomat, de közben Alexet sem akartam megbántani, elvégre ő csak fel akar vidítani.
- Zayn-hez
- MI? - sikítottam fel hangosan, mire kissé összerezzent - Ezt ugye nem gondolod komolyan? - kapkodtam levegő után. - Hogy tehetted ezt? - támadtam neki, mire felvonta a szemöldökét, de tekintetét továbbra is az útra szegezte.
- Felhívtam Zayn és elmondtam neki mi történt. Eléggé kiakadt és látni akar. Én meg nem akartam megakadályozni benne.
- Erről akkor is beszélned kellett volna velem. Én nem akarok vele találkozni - ráztam hevesen a fejemet, miközben száguldottunk továbbra is az egyre ismerősebb környéken. Most már tudtam hol vagyunk.
- De akarod. Ezt nem tudod letagadni. Még mindig odavagy érte és ő is érted. Ideje megbeszélni a dolgokat egymás között - ezzel bekapcsolta a rádiót ezzel is jelezve, hoyg a témát lezártnak tekinti. Zaklatottan süppedtem bele a kényelmes ülésbe.

6 megjegyzés:

  1. Szia (:
    Nagyon tetszett a rész, már nagyon vártam! :( Alig várom, hogy zajlik majd le ez a találkozó Zayn és Molly között!
    Siess a kövivel!
    Puszi Melody (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Ezen a héten kiderül, hogyan zajlik Zayn és Molly között az a bizonyos találkozó :) Nagyon remélem, hogy nem fogtok csalódni és tetszeni fog majd a "nagy találkozás"
      Puszi! :)

      Törlés
  2. Annyira megértem szegény lány érzéseit, nem tudom elhinni, hogy a szülei a "középkorban" élnek még mindig, szó szerint tárgyként bánnak vele, amit mutogathatnak, majd ha jön egy jó parti, eladhatnak. De most visszanyal a fagyi, mert a "vevőnek" tűnő Alex nem az akinek látszik. És itt van Zayn, aki éppen azért rabolta el Molly szívét, mert olyan életet él, amit a lány még csak álmaiban sem mer gondolni. Alig várom a továbbiakat!
    A Gyilkos múlt blogon keresztül találtam ide, és máris a kedvencek közé mentettem a blogod, hogy bármikor visszatérhessek!
    Várom a folytatást, és remélem, Molly a saját élete útjára tud lépni, tán' Zayn mellett!!??
    *Nana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, nem éppen szokványos szülők, de ez benne a lényeg. Ha ők nem lennének ilyenek akkor nem lenne történet. Nem igaz?
      Szerencsére Alexnek az a legfontosabb, hogy Molly boldog legyen és mindenben a segítségére lesz mármint Zaynt illetően.
      Nagyon örülök, hogy ennyire elnyerte a blog a tetszésedet. Remélem a továbbiakban sem okozok csalódást :)

      Törlés
  3. Szia!
    Nagyon vártam már ezt a részt, és a következőt is izgatottan várom!
    Be kell vallanom, kicsit felzaklatott ez a fejezet. Elképzeltem, hogy Molly vagyok, hogy bájosan kell viselkednem, mindig mosolyognom, a boldog gyereket játszani, akinek mindene megvan.. pedig ennél elfuseráltabb családja nem is lehetne, és őszintén mondom, sokáig gondolkodtam mire találtam egy szalonképes szót ezekre a szülőnek nevezett érzelemmentes lényekre. De minden szerencsétlenségbe kell keresni valami szerencsét, ő pedig Alex! Mindig forgat valamit a fejébe, és hihetetlen milyen tökéletesre fejlesztette már az álarcát.. nagyon kedvelem, az egyetlen boldog pont Molly életében. És talán Zayn is az lehet újra..vagy végre? Nem is tudom, hogyan fogalmazzak. Személy szerint én mindig a rosszfiúkat, vagy a rosszfiúsan kinéző "alakokat" kedveltem, szóval Zayn akárhogy is nézem tökéletesen az esetem, tehát alig várom, hogy kicsit megrontsa ezt a lányt, aki nem ismeri az igazi életet. És nyilván nem kell rosszra gondolni, csak na.. ebből már nem jövök ki jó, de remélem érted! :)
    Mindenesetre iszonyatosan nagyon várom ezt a találkozót, beszélgetést.. békülést? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hát igen nem lehet ilyen szülők között élni. Én személy szerint el sem tudom képzelni mit csinálnék, ha ilyen szülőkkel kellene élnem. Molly még egész jól tűri, de nem fogja majd vissza magát és alaposan beolvas a szülőknek, de ez majd még odébb lesz.
      Alex tényleg tökélyre fejlesztette az álarcát, de csak azért, mert évek óta ebben él és így már profinak lehet őt ebben nevezni.
      Remélem, hogy a következő részben nem okoztam neked csalódást és az is legalább ennyire fog tetszeni. :)

      Törlés