25. fejezet

 Drága Olvasóim! Ebben a fejezetben egy teljesen új fordulatot vesz a történet. Egy másik szereplő életébe nyerhetünk betekintést! Remélem tetszik!
Puszi! :)

Zayn szemszöge:

Az óta a buli óta úgy érzem, nem vagyok önmagam. Molly volt az a lány, akiért bármit megtettem volna, most mégis hiába hívogatom. Nem veszi föl. Az előbb ráadásul foglalt volt, szóval biztos, hogy látta mikor hívom, mert egyfolytában hívogattam, míg telefonált és amint kicsörrent a telefon megdobbant a szívem. Azt hittem fel fogja venni, de nagyot tévedtem. Miért nem hagyja, hogy megmagyarázzam? Igazság szerint nem tudom, hogy mit mondanék neki. Egyedül csak arra tudtam gondolni, hogy vegye föl. Annyi hangüzenetet hagytam már neki, de semmi. Egyetlen üzenet sem. Gondoltam rá, hogy bombázom SMS-EK KEL, de semmi értelme. Valamiért úgy érezem, hogy Molly soha nem fog nekem megbocsátani. Miért pont ott és akkor kellet megjelennie annak a három ribancnak? Miért nem tudták elviselni, hogy nem őket választottam? Örülhetnének, hogy elmondtam az igazat, így nem kellett a sötétben tapogatózniuk. Bár így utólag belegondolva nem kellett volna Mollyról említést tennem. Az lett volna a legjobb, ha el sem hívom abba a rohadt buliba. Miért nem vittem el egy csendes helye? Ott jobban tudtunk volna beszélgetni és akkor nem lett volna semmi probléma. Miért így hagytuk abba? Én ezt nem vagyok hajlandó elfogadni. Szükségem van rá, a melegségére, a mosolyára. Ahogyan visszagondoltam szépséges alakjára, szinte öntudatlanul sóhajtottam fel, de aztán rögtön eszembe jutott, azaz alkalom, mikor megtudta az igazságot. Akkor úgy nézett rám, mint egy szörnyetegre. Nem is tévedett nagyon sokat. Csak szörnyeteg lehet az aki, így kihasznál három lányt, bár irántuk nem éreztem úgymond semmit és ez kezdett egy kicsit aggasztani. Próbáltam magamból valami érzelmet kicsikarni valamelyik ránt, de egyszerűen nem ment. Nem mondtam el senkinek, de mindig is azért kavartam több csajjal egyszerre, mert mindig abban reménykedtem, hogy ő lesz a nagy ő. Most viszont mikor megtaláltam mindent elcsesztem. Kopogtatás riasztott fel borús gondolataimból.

- Gyere – kiáltottam ki. Nem lepődtem meg túlzottan mikor Harry lépet be a szobába és csendesen leült az ágyra. egy ideig csendben ültünk és mind a ketten néztünk magunk elé, majd Harry végül megtörte a csendet.

- Tudom, mit érzel Zayn – ezzel a mondatával elérte, hogy minden figyelmemet felé fordítsam. Miről beszél. Dehogy tudja. Még sosem volt ilyen helyzetben. Senki sem volt a bandából, legalábbis ahogyan én tudom. Tudnék róla, ha valakinek szerelmi bánata lenne. Ez a banda elég beszédes, ahhoz, hogy rögtön értesüljek róla, még akkor is, ha egyáltalán nem érdekel.

- Dehogy tudod – válaszoltam foghegyről, pedig iszonyúan kíváncsi voltam, mire gondolhatott – Senki sem tudja, milyen érzés elveszíteni azt, aki a legfontosabb a számára – erre Harry felém fordította zöld tekintetét, amitől hátrahőköltem. Harry tekintetében annyi fájdalom volt, hogy még a lélegzetem is elakadt tőle.

- De pontosan tudom – ezzel ismét előre bámult, nem mondott többet. Úgy érzem, teljesen máshol jár. Egyre kíváncsibban néztem rá, de nem szólt többet csak révedt maga elé.

- Hogy érted ezt Harry? – kérdeztem végül, mikor már nem tudtam elviselni ezt a súlyos csöndet. Ismét felém fordította fájdalommal teli tekintetét.

- Emlékszel arra mikor az egyik szünetünk után jöttem vissza Londonba és autóbalesetet szenvedtem? – megdermedve bólintottam. Nem értettem, hogy jön most ez ide. – Nem voltam egyedül az autóban. Míg otthon voltam megismertem egy gyönyörű lányt, aki okos, szellemes és nagyon kedves volt. Szinte rögtön beleszerettem. Úgy terveztem, hogy elhozom magammal, bemutatom nektek és majd visszamegy. Még három volt érettségiig sé utána hozzám költözött volna. Viszont mikor az autópályán a jövőnket tervezgettük nagy lendülettel nekünk jött egy kamion. - Azonnal elvesztettem az eszméletemet. Akkor i az utolsó gondolatom az volt, hogy mi lesz vele. Legközelebb a kórházban ébredtem föl, nem tudtam hol vagyok. Nem kellett sok idő és minden újra az eszembe jutott, rögtön egy orvosért üvöltöttem. Tudni akartam mi van vele. Aztán az orvos részvételi hangon közölte velem, hogy a lány még a helyszínen meghalt – Harry szeméből kicsordult egy könnycsepp. Megrendülve néztem rá, még sosem láttam ennyire kétségbeesetten, ennyire fájdalmas tekintettel. – Szerettem őt Zayn – suttogta végül, majd egyre több könny gördült le az arcán. megpróbálta letörölni, de nem sikerült neki, újra könnyes lett az egész arca. Egy idő után már nem is foglalkozott vele. – Már azt terveztem, hogy ő lesz a feleségem és a gyermekeim anyja. Szóval nagyon ól tudom, mit érzel. Ez két éve történt és minden egyes nap magamat okolom, a haláláért. Ha akkor jobban odafigyelek, ki tudja? Talán már a feleségem lenne, de ha nem is, akkor is élne. Azóta egyfolytában csajozom, de csak azért, hogy el tudjam őt felejteni. minden lányban az ő arcát keresem, az ő tulajdonságait. Ti mindig azt hittétek azért csajozom ennyit, mert beképzeltebb lettem a hírnévtől és ki akarok használni minden csajt, pedig nem, csak el akarom felejteni őt. De nem megy. A lelkiismeretem nem engedi feledtetni őt. Szóval ebből az egészből azt akartam kihozni, hogy amíg Molly él és virul, addig mindig lesz nála esélyed. Én nem tudok odamenni bocsánatot kérni, te, viszont amíg élsz, rendbe tudod hozni a dolgokat – ezzel felállt az ágyról és megindult az ajtó felé. Most tudatosult csak benne, hogy egyetlen egyszer sem mondta ki a szeretett lány nevét.

- Hogy hívták azt a lányt? – kérdeztem halkan, de ahhoz elég hangosan, hogy Harry meghallja. Megtorpant. Szeméből végtelen fájdalom áradt, amitől a szívem facsarodott össze.

- Anna – mondta olyan halkan, hogy alig hallottam valamit, de nem mondott többet. Kiment a szobából. Még mindig alig bírtam elhinni azt, amit Harry mesélt. Most, hogy így belegondoltam tényleg nem volt ilyen gyökér a lányokkal, mint most, de akkor ezzel nem foglalkoztunk, hisz mindegyikőnket megváltoztatott egy kicsit a hírnév. Akkor a hittük Harryt a legjobban, de iszonyatosan nagyot tévedtünk. Viszont Harry történetét hallva rájöttem milyen kevés az élet. meg kell találnom Mollyt és beszélni vele. Ha kell, szerenádot adok neki az ablaka alatt. Bármit megteszek, csakhogy megbocsásson. Nem akarok olyan lenni, mint Harry. Az élet egy hatalmas kockázat és, ha nem kockáztatok, akkor nem fogok nyerni sem. Most felteszem minden lapomat, hogy megtaláljam Mollyt. Az elhatározás megvan, már csak kivitelezni kell. Hogyan találom meg? Hirtelen eszembe villant a bulis este, mikor Alex azt mondta segíteni fog nekem. Nem lesz nehéz megtudni a számát, csak néhány telefonhívásomba fog kerülni és csak reménykedhetek, hogy elmondja, merre találom Mollyt. Muszáj megtalálnom, különben beleőrülök. ha nem is mondja meg, hol lakik, legalább hozzon össze vele, így legalább lesz esélyem, hogy beszéljek vele és megmagyarázzam neki a dolgokat. Harrynek köszönhetően most már azt is tudom, hogy mit fogok neki mondani.