Drágáim! Ne haragudjatok, hogy tegnap nem tudtam hozni a részt, de most per pillanat nincsen internetem. Remélem tetszeni fog a rész.
Puszi! Ezentúl megpróbálom őket időben hozni.
Mozi
Alex megállt egy benzinkúton, hogy
fel tudjam venni azokat a ruhákat, amiket hozott nekem. Örömmel, vegyes
érzelmekkel telve alig vártam már, hogy ismét találkozzam a barátaival. Mikor
legelőször találkoztam velük nagyon szimpatikusak voltak és nagyon aranyos volt
tőlük, hogy meghívtak magukkal moziba. Még soha nem voltam moziban ezért egy
kicsit izgatott voltam. Örülök, hogy összefutottam Alexel azon a partin. Annak
pedig külön örülök, hogy apám éppen őt szemelte ki nekem, így legalább egy
kicsit sem lesz gyanús, hogy annyit eljárok vele. Mindig is illetlenségnek tartották,
ha egy olyan fiú társaságában vagyok, de valamiért Alexel kivételt tettek,
aminek én kifejezetten örülök. Alex végre megmutatja az életnek azt az oldalát
is, amit eddig nem tapasztaltam. Mire odaértünk a mozihoz, már mind a négy fiú
ott volt és ránk vártak.
- Már azt hittük soha nem értek ide –
adott hangot elégedetlenségének Marcus miközben adott két puszit az arcomra.
Fura volt így érintkezni valakivel, de nem adtam hangot meglepetésemnek. Nem
vagyok hozzá szokva, hogy valaki így üdvözöljön, de ha be szeretnék közéjük
illeszkedni, akkor biztosan meg fogom szokni egy idő után.
- Molly-nak még át kellett öltöznie –
mutatott rá Alex a teljesen nyilvánvalóra. Úgy látszik, hogy elfelejtették én
nem élek olyan szabad életet, mint ők.
- Még szerencse – nevette el magát
Leo – Abban a ruhában borzalmas volt, amiben hazavitted – ezen már mindenki
nevetett. Ami a legjobban meglepett, hogy én is elnevettem magam, mert teljesen
egyetértettem a véleményével. Gyűlöltem azokat a ruhákat, csak ennek soha nem
mertem hangot adni.
- Menjünk, mert mindjárt elkezdődik a
film – ragadott kézen Marcus és elkezdett húzni a mozi felé. Ámuldozva néztem
körbe a hatalmas épületben. Mindenhol tele van emberekkel, büfékkel és vécével.
Még soha nem jártam ilyen helyen ezért minden alaposan megnéztem. Tetszik nekem
ez a hely.
- Egyébként mit nézünk? – kérdeztem
kíváncsian miközben beálltunk a sorba. Minden az öt fiú tekintete rám
szegeződött. Kezdtem kényelmetlenül érezni magamat, de végül Leo megszólalt és
ezzel megtörte a kínossá váló csendet.
- Most jött ki a vasember 3. Azt
fogjuk megnézni – értetlen tekintetem láttán megint kinevettek, de most már
kevésbé zavart, mint a legelején.
- Én még az első kettőt sem láttam –
mondtam végül félve, mert attól tartottam, hogy megint ki fognak nevetni, de
szerencsére nem így történt.
- Ne aggódj. Érteni fogod, miről
szól. – nem szólaltam meg, többször mert nem akartam magamból totál hülyét
csinálni, viszont ha tovább kérdezősködöm az lett volna a vége.
- Éhes vagy? – kérdezte Alex miután
végre megvettük a jegyeket. Többen járnak moziba, mint képzeltem volna. Soha
nem gondoltam volna, hogy itt több emberrel fogok találkozni, mint egy estélyi
összejövetelen.
- Igen – szólaltam meg végül. Nem
szólt semmit, csak megfogta a kezemet és odahúzott egy szintén hosszú sorhoz. A
fiúk huhogva követtek minket. Nem foglalkoztunk velük, inkább a kínálatot
kezdtük el tanulmányozni. Mint utólag kiderült nem sok mindent lehet kapni a
moziban ezért én csak egyszerű nachost kértem. Még soha nem ettem, de szívesen
megkóstolnám, mert olyan jól csengő neve van. Ráadásul, ahogy látom, nagyon sok
ember vesz azt, akkor viszont rossz már tényleg nem lehet. Mire végre mi
kerültünk a pulthoz, hogy rendeljünk már türelmetlenül toporogtam. Miért kell
mindenhova ilyen sokat várni? Ráadásul már nagyon éhes voltam, éppen ezért
legszívesebben örömujjongásban törtem volna ki legszívesebben mikor
megkérdezett minket a fiatal srác, hogy mit kérünk. Percek alatt kihozták a rendelésünket.
- Miért kell ilyen sokat várni, ha
ilyen rövid idő alatt kiszolgálnak? – kérdeztem meg végül bosszankodva Alexet.
Nem szólt semmit csak nevetve csóválta a fejét, így inkább Gabe szólalt meg.
- Ezen már mi is elgondolkoztunk.
Fogalmunk sincsen – mielőtt válaszolhattam volna már ott is voltunk a kivetítő
terem bejáratánál. Megmutattuk a jegyünket, mire ő széttépte és tovább engedett
minket.
- Egyébként nem csak egy filmet
fogunk nézni – súgta bele a fülembe Marcus. Értetlenkedve néztem rá, de mielőtt
még megszólalhattam volna Alex megfogta a kezemet és berángatott a mozi
terembe, amit a fiúk hangos nevetéssel díjaztak. Mikor beértünk még a
lélegzetem is elakadt. Mindenhol székek voltak, egyre magasabban. Csodálatos
volt innen lentről nézni. Mikor megfordultam egy hatalmas kivetítő nézett velem
farkasszemet. Nagyon bánom, hogy eddig nem voltam moziba, mert eddig nagyon
élvezem. A fiúk felvezettek a székek legtetejére. Innen volt a legjobb a
kilátás. Senki sem volt olyan magas, hogy eltakarja előlem a kivetítőt.
Tökéletes kilátásom nyílt mindenre, mintha páholyban ülnék, a színházban most
úgy érzem magam.
- Hogy értetted azt, hogy nem ezt az
egy filmet fogjuk megnézni? – amit kimondtam minden fel felém fordult és
elkezdtek pisszegni, hogy maradjak csendben. Nem értettem az egészet, hiszen
még el sem kezdődött a film akkor miért kell csendben lennem? Mások is
beszélgetnek. Alex látta az értetlen tekintetemet ezért megmagyarázta.
- Úgy értették, hogy nem megyünk ki
mikor vége a filmnek, hanem bemegyünk egy másik terembe, de ezt nem lenne jó ha
kikiabálnád mert akkor nem nagyon fog össze jönni – most már kezdtem érteni,
hogy miért intettek rögtön csendre. Nem szóltam semmit, csak beleegyezően
bólintottam. Pár percen belül kialudtak a fények és elkezdődött a film előtti
reklám.
*5 órával később*
- Még egy filmet? – kérdezte Marcus,
de mindannyian a fejünket ráztuk. Már fájt a seggünk és éhesek voltunk. Három
filmet is megnéztünk és már igazán kezdek fáradni és úgy vettem észre, hogy nem
csak én. – Akkor megyünk kajálni? Én már éhen halok – erre a kijelentésre
mindenki fellelkesült, mert azért elég régen ettünk már. Fél órán belül már egy
gyors büfében ültünk. Ki gondolta volna, hogy én valaha is ilyen kajákat fogok
enni? Anyám megölne valószínűleg, hogy ha így látna. Neki az a legfontosabb,
hogy a külsőm tökéletes legyen és egészségesen táplálkozzam, mert szerinte
csakis így lehetne egy tehetős férjet kifogni nekem. Nekik csakis ez számít,
semmi más.
- Ha megetted, akkor mehetünk –
mondta Alex, amitől rögtön oda lett a kedvem. Nem akartam még elmenni. Jól
érzem itt magamat, de azzal is tisztában vagyok, hogy be kell tartanunk az
illemszabályokat, mert különben apa soha nem engedne el többet vele, ezt pedig
nem szeretném. Kelletlenül felállok az asztaltól és elköszönök mindenkitől.
Milyen fura, hogy két nap alatt ez a pár ember így belopózott a szívemben. Alig
akarom őket itt hagyni.
- Holnap jön az unokatesóm Londonba –
kezdte Marcus mielőtt még otthagyhattam volna őket – Megmutatom neki a várost,
mert még nem nagyon látta. Nincs kedved velünk jönni? – annyira megörültem,
hogy engem is elhívtak, hogy örömömben a nyakába ugrottam és egyfolytában
hálálkodtam. Mindenki jóízű kacagásban tört ki, de nem foglalkoztam vele.
- Most már tényleg indulnunk kell –
mondta Alex, mire végre búcsút vettem a többiektől és elindultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése