Grillezés
Mire megérkeztünk Alex házához már
annyira izgatott voltam, hogy legszívesebben berohantam volna a házba és
mindent alaposan megnézni, de valahogy lecsillapítottam magamat, mert nem
akartam magamból tiszta hülyét csinálni. Elvégre nem tudhatom, hogy milyenek
Alex barátai. Lehet ők is olyan felszínesek, mint a szüleim és akkor egészen
biztosan eljutna a fülükbe, hogy mit művelt a lányuk és mekkora szégyent hozott
rájuk. Ezért inkább csöndben maradtam és megvártam, míg Alex száll ki elsőnek
és csak aztán vettem a bátorságot arról, hogy én is kiszálljak. Ahogyan
közeledtünk az ajtóhoz egyre jobban kezdett hatalmába keríteni az idegesség. Mi
van, ha nem tetszem, nekik vagy nem kedvelnek? Mit fogunk csinálni? Alex észrevehette
rajtam, hogy mennyire ideges vagyok, mert bátorítóan rám mosolygott.
- Nem lesz semmi baj. Kedvelni
fognak. – hitetlenkedve néztem rá. Ez a fiú olyan mintha az agyamba látna.
Honnan tudja, hogy mi jár a fejemben? – Megjöttünk – kiáltotta el magát Alex
amint beléptünk az ajtón. Négy fej jelent meg a terasz ajtónál. Érdeklődve
kezdtek el mustrálgatni, már kezdetem magamat kényelmetlenül érezni a kutató
szemeik előtt.
- Már épp ideje volt, hogy meg
gyertek – szólalt meg egy magas, sötét barna hajú és szemű fiatal srác. – Szia,
Erik vagyok – nyújtotta felém a kezét.
- Szia, engem Molly Anderson-nak
hívnak – fogadtam el mosolyogva a kezét. A nevem hallatán kikerekedett mind a
négy srácnak a szeme.
- Te vagy az a gazdag csaj? – jött
rögtön a következő kérdés Erik háta mögül. Zavartan fordítottam el a fejemet.
Mégis honnan hallottak rólam? Én még egyiket sem láttam, bár az is lehet, hogy
csak én nem emlékszem.
- Igen – válaszoltam végül és csak
reménykedni tudtam, hogy nem firtatják tovább a dolgot és nem ez alapján fognak
elítélni. Nem is pazaroltak erre több szót, inkább bemutatta a háta mögött álló
röhögő srácokat.
- Ők itt Leo, Gabe és Marcus –
mutatott a még mindig nevető fiúk felé. Nem értettem, hogy mégis min nevetnek,
elvégre semmi olyan vicces dolgot nem mondunk.
- Min nevettek? – kérdeztem meg
végül. Nem bírtam tovább a kíváncsiságom muszáj volt megkérdeznem. Nagyon
reméltem, hogy én rajtam nevetnek, mert az nem igazán lett volna jó kezdés.
- Semmi. – mondta végül a szőke srác,
akit azt hiszem, hogy Marcusnak hívnak, de abba már nem vagyok biztos. – Akkor
menjünk grillezni, mert már éhen halok – terelt ki minket Alex az ajtón.
Két óra múlva:
- Ez nagyon finom lett – dicsértem
meg a fiúk alkotását. Az elmúlt két órában olyan jól szórakoztam, mint még soha
az életben. A fiúk annyit marháskodtak, hogy már fájt a hasam a nevetéstől.
Alex azt mondta, hogy egy rendes grillezés nem több egy óránál és már minden
kész is van, de náluk mindig több órás szokott lenne, mert vagy odaégetik, vagy
leesik a hús a rácsról és általában egymás bénaságán nevetnek. Eleinte nem
nagyon akartam ezt elhinni, de fél óra elteltével én is rájöttem, hogy igazat
mondott. A húst egy kicsit odaégették, de a saláta, amit rendeltek nagyon finom
lett és nem akartam őket megsérteni, hogy azt mondom, nem ízlik az étel.
- Ne kell udvariaskodni. Ez a kaja
szörnyű – szólalt meg Marcus miután befejezte az adagját. Szerencsére már mind
a négy fiú nevét megtanultam. Az elején elég sokszor kevertem őket és a végén
már kinevettek, hogy bírom megjegyezni ki kicsoda.
- Igazad van – adtam végül igazat
Marcusnak – de a saláta nagyon ízlett – tettem még hozzá.
- Akkor most mozogjuk le a kaját –
ugrott fel az asztaltól Gabe, de olyan lendülettel, hogy minden leborult az
asztalról.
- Haver, hogy lehetsz ilyen
szerencsétlen? – kérdezte meg Erik felháborodottan a barátját miközben a
salátát szedegette a nadrágjáról. Nevetve figyeltem az évődésüket. Jó érzés
volt végre olyanok közelében lenni, akik nem hivatalosak és ridegek egymással.
Olyan közvetlennek és boldognak tűnnek. Ahogy így elnézem, őket eszembe jut,
hogy nekem egy ilyen barátom sincsen. Nem tudok grill partikat szervezni, kibeszélni
a fiúkat és viccelődni. Úgy érzem, most jobban irigykedem a fiúk életmódjára,
mint eddig bármikor. Ők is gazdagok, de a szüleik nem tartják őket
madárkalitkába. Milyen szerencsések.
- Mi a baj hercegnő? – jött oda
mellém Erik mikor látta, hogy a jókedvem oda lett. Ezt a becenevet akkor adta
mikor kést kértem a húshoz, mert én még sosem ettem kézzel semmit. A szüleim
sosem ettek olyan ételt, amit kézzel kellett megfogni. Miután elmagyarázták,
hogy ezt kézzel kell enni, Gabe még meg is mutatta Erik elnevezett hercegnőnek
és az óta így hív.
- Semmi – mosolyogtam rá őszintén. –
Nagyon jól érzem magamat – adtam hangot az előbbi gondolataimnak. Azt mégsem
mondhattam, hogy irigylem őket.
- Szuper. Akkor gyere. Megyünk
fürödni a medencébe – ez is egy olyan dolog volt, ami teljesen új nekem, de nem
ellenkeztem, míg oda húzott a kristály tiszta vízhez, de mikor már majdnem
odaértünk eszembe jutott egy igen fontos dolog.
- Nincs fürdőruhám – adtam hangot
aggodalmamnak. Minden fiú felém nézett majd elkezdet vigyorogni. Értetlenül
néztem rájuk.
- Akkor fürödj meztelenül – osztotta meg
velem Leo perverz gondolatait, amitől a fejem fokozatosan kezdett vörös színt
fölvenni. Ezen csak még jobban nevettek.
- Gyere. Az anyámnak van. Biztos nem bánja,
ha oda adom az egyiket neked – húzott Alex a ház felé. Megkönnyebbültem, hogy
Alex megkönyörült rajtam. Már kezdtem aggódni, hogy komolyan gondolják a fiúk.
Átöltöztem bikinibe és leszaladtam a fiúkhoz, de mielőtt kiléptem volna a
terasz ajtaján magam köré tekertem a törülközőt, amit Alex adott. Amikor
kiléptem az ajtón, Alexen kívül az össze fiú elkezdett fütyülni, amitől megint
kezdett az arcon színe változni.
- Ne hozzátok már mindig zavarba –
védett meg Alex, amit egy mosollyal köszöntem, meg amit ő is készséggel
viszonzott. Egészen estig a medencében bohóckodtunk. A fiúk azzal szórakoztak,
hogy egymást nyomták le a víz alá, míg én csak nevettem rajta, de amint ezt
észrevették felém kezdtek el közeledni. Amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem
úszni a létra felé, de ők gyorsabbak voltak nálam és amint beértek lenyomtak a
víz alá. Most már én is beszálltam és ez ment egészen estig. Este nyolckor Alex
úgy vélte ideje hazamennem. Igazság szerint nekem semmi kedvem nem volt, de nem
akartam, hogy a szüleim esetleg ne engedjenek el legközelebb. Visszavettem azt
a ruhát, amiben eredetileg jöttem, de mielőtt elindultunk volna minden fiútól
elköszöntem.
- Az előző ruha jobban tetszett. –
vélte szemöldök ráncolva Erik. Úgy vettem észre neki a legnagyobb szája a
csapatban, de engem ez egyáltalán nem zavart még akkor, se ha mindig zavarba
hoz a viselkedésével.
- Ebbe jött el otthonról. A többi
ruhát utána vettük – tájékoztatta barátját Alex.
- Ja, így már értem. Holnap moziba
megyünk. Nincs kedved neked is eljönni? – kérdezte Gabe teli szájjal. Valamit
nagyon evett, de még a beszéd kedvéért sem volt képes abba hagyni. Ha ezt apám
látta volna biztos örök életemre eltiltott volna tőlük, de szerencsére nem
látja és nem is fogja.
- Nagyon szívesen megyek –
válaszoltam végül mosolyogva. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez volt életem
legszebb napja. Ezzel a gondolattal szálltam be Alex kocsijába.