Udvarló
- Várj már egy kicsit – rántott
magához, aminek hatására elvesztettem az egyensúlyomat és neki estem. Még az
volt a szerencsém, hogy erősen tartott így legalább nem estem orra. Apa és anya
biztos örültek volna, ha tönkre teszem a ruhámat. – Azt hiszem félre értettük
egymást – szólalt meg újra Alex. Értetlenkedve vontam fel a szemöldökömet. Ezen
nem lehet semmit félre érteni. Hülyét akar csinálni belőlem?
- Ezen semmit sem lehet félre érteni.
– húztam föl az orromat. A férfiak többsége elretten akkor, ha beképzeltnek
mutatom magamat, mert ez azt jelenti, hogy nem fogok úgy ugrani, ahogyan ő
fütyül. Remélem nála is beválik.
- Nálam ez nem jön be – nevette el
magát a testtartásom láttán. Úgy látszik, nem fogok egy könnyen megszabadulni
tőle. – Egyébként arra gondoltam, hogy ellóghatnánk a bálról és mehetnénk a
parkba sétálni – annyira meglepődtem az ajánlatától, hogy még a szám is tátva
maradt. Mindenre számítottam csak erre nem.
- Nem mehetek el. Apám megölne –
nyögtem ki végül. Úgy tűnik nem nagyon érdekelte a kifogásom, mert már el is
indult a kapu irányába.
- Majd azt mondom egy kis
egyedüllétre vágytunk. Meg fogja érteni, ha már ennyi erőfeszítésébe került,
hogy összehozzon minket. Nem? – fordult hátra vigyorogva. Rövid tanakodás után
úgy döntöttem ez egy nagyszerű lehetőség lehet. Elvégre mikor engednének el a
szüleim csak úgy egy sétára? – Jössz vagy nem? – türelmetlenkedett a kapuban.
- Megyek – vettem végre erőt magamon,
hogy megszólaljak. Gyorsa iramban utána mentem. Fira volt kísérő nélkül az
utcákat járni. Azt hiszem ilyen még nem volt az életemben. Jobb érzés, mint
valaha is gondoltam volna. Mintha Alex a gondolataimban olvasna megkérdezte.
- Még sosem jártál kint egyedül.
Ugye? – alig figyeltem arra mit mond, mert mindent megcsodáltam, amit csak
megláttam. Éjszaka még sosem voltam kint a szabadban, maximum a kertünkben.
- Nem. Honnan találtad ki? –
fordultam felé kíváncsian.
- Olyan álmélkodva nézel körül,
ráadásul a szád a füledig ér – kezdett el nevetni. Eleinte meglepődtem, de pár
másodperc múlva már én is nevettem. Nem is olyan sznob, mint először gondoltam.
Vagy két órán keresztül sétáltunk a sötétben mikor Alex felvetette, hogy ideje visszaindulni,
mert keresni fognak minket. Csalódottan indultam el a házunk felé, de mielőtt
beléphettem volna a kapunk elkapta a kezemet.
- Mi lenne, ha máskor is sétálnánk?
Megmutatnám neked a várost az én szememmel. Apudnak nem kell róla tudnia. Majd
azt hiszi, hogy udvarolok neked. – az utolsó mondatára még a vér is meghűlt
bennem. Erre nem is gondoltam.
- Komolyan udvarolni akarsz, mert az
apámnál azt jelenti, hogy esküvő – alig bírtam kimondani az utolsó pár szót,
mert a torkomban gombóc keletkezett.
- Nem, csak azt mondjuk. Így te is
egy kicsit szabadabb leszel. Elvégre biztos vagyok benne, hogy apád elengedne a
leendő „férjeddel”. Nem igaz?
- De igaz – mosolyodtam el. Miután
ezt megbeszéltük bementünk a házba. A parti szerencsére már véget ért. Amint
beléptem a hallba anyám rohant felém.
- Hát te meg hol voltál? – esett
nekem rögtön, de amikor meglátta a mellettem ácsorgó fiút belé fagyott a szó.
- Ne haragudjon hölgyem, hogy
elraboltam a lányát, de gondoltam nem gond, ha az udvarlójával beszélget egy
kicsit
- Persze, hogy nem – már az is csoda,
hogy meg tudott szólalni. Szerintem sosem gondolták volna, hogy a lányuk képes
lesz maga dönteni fiúk terén, de mindez most nem számított. A szüleimnek el
kell hinniük, hogy érdeklődik irántam és én is iránta, mert csak így engednének
el vele legközelebb bárhova is.
- Ennek örülök, mert el szeretném őt
kérni holnap délutánra is. Néhány barátommal ebédelek és gondoltam elviszem
Kate-t is, de csak ha nem gond – tökélyre van fejlesztve a hazudozása. Úgy
látszik ő is ebben nőtt fel ezért semmi akadálya annak, hogy anyámnak ilyen
higgadtan vázolja fel a helyzetet és a jelek szerint be is vette.
- Persze, semmi kifogásom ellene. Én
csak örülök neki – ezen már mosolyognom kellett. Számítottam rá, hogy amint egy
férfi feltűnik, a láthatáron oda passzol hozzá, hogy minél előbb férjhez
menjek. Nem is értem mi ez a megszállottság a házassággal. Elvégre még félig
gyerek vagyok.
- Köszönöm. Hát akkor további szép
estét kívánok a hölgyeknek. Holnap délre érted jövök – fordult még felém
mielőtt elhagyta a házunkat. Amint Alex halló távolságon kívül került anyám
rögtön elkezdett faggatni.
- Na, mi történt köztetek? – ismertem
már anyámat olyan szempontból, hogy nem fog békén hagyni ezért inkább
elmeséltem neki, hogy sétáltunk és semmi különös nem történt. Nagyon elégedett
volt magával, hogy kitalálta boronáljanak engem és Alexet össze. Gondolhattam
volna, hogy az ő keze van a dologban. Amint a történet végére értem megjelent
apám is ezért neki is el kellett mesélnem, hogy mégis mit csináltam ilyen
sokáig azzal a fiúval.
- Jaj, ne zaklasd már őt. Biztosan
fáradt vagy. Menj föl nyugodtan aludni – mielőtt még bármit is mondhattam volna
elkezdett tolni a lépcső felé. Még mindig úgy viselkedik velem, mint egy öt
évessel. Ő eldönti, hogy fáradt vagyok és nekem nincs is beleszólásom. Na,
mindegy. Már megszoktam. Amikor beértem a szobámba akkor kezdtem igazán
felfogni, hogy mi is történt velem. Lehetőségem nyílik arra, hogy végre
kiszabaduljak ebből az életből. Mikor apám bemutatta nekem Alexet azt hittem,
hogy ismét egy unalmas estefelé nézek, de kellemesen csalódtam. Ő lesz, azaz ember,
aki segít kitörni a szüleim okozta káoszból. Végre valahára megízlelhetem azt
az életet is, amire mindig is vágytam. Sosem gondoltam volna, hogy lesz erre
lehetőségem, de most mégis eljött. Még mindig izgatottan léptem be a fürdő
szobába. Fél óra alatt lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba, de aludni már nem
tudtam. Egész végig azon járt az eszem, hogy mit fogunk holnap csinálni Alexel.
Már csak abban reménykedem, hogy nem fog bepróbálkozni. Talán most arra is lesz
lehetőségem, hogy barátot szerezzek kezdve Alexel. Nem tudom miért, de úgy érzem,
Alex nagyon jó barát lehet és nagyon segítő kész. Ezt már első kézből
tapasztaltam, ha nem lenne az, akkor egészen biztosan nem segített volna nekem
és ezért örökké hálás leszek neki. Az órámra néztem. Már hajnal három óra is
elmúlt. Ideje aludnom különben olyan fáradt leszek holnap, hogy nem lesz semmi
energiám és ezt végképp nem szeretném. Ez lesz életem első szabad napja és
szeretném magamat jól érezni. Nem is kellett sok idő és már mély álomba is zuhantam.
