Bál
Mikor kicsi voltam mindig azt
képzeltem, hogy a bálnál izgalmasabb dolog nincsen ebben a világban. A szüleim
beszámolója alapján mindig remekül szórakoztak, de ennek ellenére engem sosem
vittek el, mert szerintük én még túl kicsi voltam a bálokhoz. Tizennégy évesen
vittek el egy bálra. Izgatottan vártam már azt a napot és mikor végre odáig
kerültem hatalmasat csalódtam. Rá kellett jönnöm, hogy a bál nem olyan izgalmas,
mint én azt képzeltem. Mindig abban reménykedtem, hogy szerzek rengeteg barátot
és jókat fogok szórakozni, de hatalmasat tévedtem. Nem értem, hogy a szüleim
mit élveznek ezekben annyira. Ezek az emberek csak azért járnak bálokra, hogy a
legfrissebb pletykákat hallják, és nem azért mert barátkozni akarnának. Most is
egy ilyen bálon ülök. Mióta apámék bevezettek ebbe a dologba egy ahol sem
tudtam kihúzni magamat éppen ezért már meg sem próbálom. Nagyon jól tudom, hogy
úgy is az lesz, amit ők akarnak és ez ellen nem tudok mit csinálni. Már
megszoktam tőlük.
- Kate – hallom meg magam mellett
apám hangját. Mintha bosszús lenne, de nem foglalkozom vele. Mostanában mindig
ilyen.
- Tessék apa? – fordultam felé
kíváncsiságot tettetve. Semmi kedvem nem volt most hallgatni a kioktatását.
Alig várom már, hogy vége legyen ennek az estének. Nehéz lenne még apámat is
elviselni.
- Miért vagy ilyen udvariatlan a vendégeinkkel?
Most jött oda Mrs Smith, hogy nem figyeltél oda arra, amit mondott. Ez nagyon
neveletlenség – gondolhattam volna, hogy az a vén banya ment árulkodni apámnak.
Ki más? Lefogadom arra is ő kérte meg, hogy jöjjön ide hozzám és alaposan mossa
meg a fejemet. Ki nem állhatom azt a nőt. Miért kéne elviselnem az idióta
történeteit?
- Egyszerűen csak nem érdekelt, amit
mondott – nagyon jól tudtam, hogy ezért még később kapok, de most ez sem
érdekelt. Fáradt vagyok és semmi kedvem apám szent beszédét végig hallgatni.
- Akkor is az illem arról szól, hogy meghallgasd,
amit mond. Senkit sem érdekel az, hogy te mit akarsz.
- Észrevettem – súgtam halkan, de
ahogy apám rám nézett tudtam, hogy hallotta, de már nem volt ideje válaszolni,
mert egy fiatal férfi lépett oda mellénk.
- Jó estét Mr Andersen. – köszönt illedelmesen
apámnak – Jó estét Miss Andersen – biccentett felém. Miután viszonoztuk a
köszönését alaposabban megvizsgáltam. Haja világos szőke, szeme világoszöld.
Nem lehet sokkal idősebb nálam, talán húsz esztendős. Ha jobban megnézem
egészen jó képű, és ahogy elnéztem ismeri apámat.
- Kislányom, hadd mutassam be neked
Alexet. Egyetemen másod éves. Most a nyári szünetet itthon tölti. – volt valami
apám hangjában, ami arra késztetett, hogy máris ne kedveljem ezt a férfit.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem –
nyújtotta felém szép férfias kezét. Vonakodva bár, de elfogadtam. Nem akartam
bunkó lenni apám társaságában. Még a végén ezt is felróhatja nekem.
- Én is – válaszoltam csak az
udvariasság kedvéért.
- Akkor én magatokra is hagylak –
ebben a pillanatban esett le, hogy mi volt apa szándéka. Nem lehet véletlen,
hogy amint ez a srác felbukkant ő lelép. Miért kell minden sráccal összeboronálnia?
Nem képes elhinni, hogy egyedül is tudok választani magamnak partnert. Alex és
én néma csendben álltunk egymás mellett, míg végül megszólalt.
- Nem táncolunk? – kérdezte mikor
megszólalt egy szám, amit én nem ismertem. Mivel nem tudtam, hogyan menthetném
ki magamat ezért csak bólintottam. Megfogta a kezemet és a táncparkettre
vezetett. Olyan erősen szorított, hogy azt hittem ott helyben megfulladok, de
nem szóltam semmit. Alig vártam már, hogy vége legyen ennek a számnak és
kibontakozhassak az öleléséből, de nagy sajnálatomra mikor véget ért a szám nem
engedett utamra. Ez így ment 5 számon keresztül.
- Nem iszunk valamit? – kérdeztem gyorsan
mielőtt még elkezdődhetne még egy szám. Nem akartam vele táncolni, mert a végén
még kilapít, olyan erősen szorít.
- De. Ez jó ötlet – megfogta a
kezemet és az ital pulthoz vezetett. A kezembe nyomott egy pezsgőt és felemelte
a poharát egy koccintásra. Nem nagyon értettem minden kéne koccintani, de azért
én is felemeltem a poharam. Hamarabb szabadulok. Ittam egy kortyot a poharamból
és ekkor vettem észre apát, aki a terem túlsó végéről minket figyelt. Egészen
biztos vagyok benne, hogy megbeszélték az este folyamán egy percet sem fog
mellőlem tágítani. Csak abban nem vagyok biztos, hogy, a miatt, mert nem
akarja, hogy megint kellemetlen helyzetbe hozzam, vagy, a miatt, mert azt akarja,
legyen végre nekem is egy udvarlóm. Az volt a gyanúm, hogy az utóbbi miatt. Már
többször is célzott rá, ideje elkezdenem randizni, de azt mindig kiemelte csak
olyan fiúval, akit ő is jóvá hagy. Komolyan hol élünk? A középkorban? Ott
csinálták ezt. Azt hiszem apám és anyám lemaradt annál a résznél mikor már a
nők is egyenjogú partnereknek lettek nyilvánítva. Ez azt jeleni, hogy maga választ
párt, de úgy látszik erről ők nem értesültek, sajnos. Legalább két pohár
pezsgőt megittam mikor Alex megfogta a kezemet és ismét a táncparkettre húzott.
Éreztem a fejemben egy kis bódulatot, amit a pezsgő okozott, mert nem igazán
vagyok hozzá szokva, de most ezzel sem foglalkoztam. Legalább el tudok egy kicsit
lazulni, ha más miatt nem akkor legalább túl fogom élni az estét a pezsgőnek
köszönhetően. Már az sem zavart, hogy Alex olyan szorosan húzott magához.
- Ki megyünk a friss levegőre? –
hajolt oda a fülemhez. kicsit haboztam, de utána jobban belegondoltam és arra
jutottam, hogy igazán jól esne most a friss levegő. Egész este ebbe a teremben
voltam és itt nem igazán van már levegő.
- Persze, menjünk – súgtam vissza.
Megint megfogta a kezemet és kivezetett a helyiségből. A kertben jó nagy
levegőt beszippantottam, majd ki. Nagyon jó volt végre a szabadban lenni.
- Látom, jól érzed magad. – teljesen elfelejtettem,
hogy nem vagyok egyedül.
- Csak ha kint vagyok – válaszoltam végül.
A pezsgő még mindig lüktetett a fejemben ezért féltem nehogy olyat mondjak,
amiből esetleg később károm lehetne.
- Veszem észre. Mi lenne, ha egy
kicsit élvezetesebbé tennénk ezt a sétát? – érdeklődve fordultam felé. Mit akar
ezzel mondani?
- Mire célzol? – kérdeztem meg végül.
Erre a kérdésre széles mosolyra húzódott a szája. Mire gondolhat?
- Szerinted mire? – ezzel végigmért.
Még a vér is meghűlt az ereimben. Mit képzel ez magáról? Ami a kezembe olt
pezsgőt az őszeset az udvarlóm fejére borítottam.
- Én erre – vetettem oda foghegyről,
de mielőtt még sarkon fordulhattam volna megragadta a csuklómat és visszarántott.
